Sajnos a sport nem volt szerves része a gyerekkoromnak. Volt egy-két kósza próbálkozásom, viszont mindig inkább kötelességnek éreztem. Gimnázium elején kezdtem aktívan sportolni, amikor rájöttem, hogy szabadon válaszhatom azt a mozgásformát, amelyet örömmel tudok végezni. Elkezdtem futni és otthon videókkal edzeni, ami által megtapasztaltam a mozgás szabadságát.

A futással pár év után fel kellett hagynom egy térdsérülés miatt, viszont ennek eredményeképpen elmélyültem a súlyzós edzés világában. Ez volt az a sport, ahol végre azt érzem, hogy igazán feszegetni tudom a határaimat, és segített átlendülnöm az akkori evés-testképzavaros időszakomon, hiszen elkezdtem az ételekre tápláló üzemanyagként tekinteni. Olyan lendületet és magabiztosságot adott, amit korábban soha semmi, és a testemen is elkezdtem észrevenni a fejlődést. A kezdetektől motivált, hogy egyre erősebb legyek, majd később rátaláltam az erőemelésre, ahol azóta is aktívan edzem és versenyzem is.